Az Eltűnt Gyerekek Világnapja arra hívja fel a figyelmet, hogy vigyázzunk gyerekeinkre, tegyünk meg mindent azért, hogy ne váljanak bűncselekmény áldozatává, vagy ne érezzék úgy, hogy számukra az egyetlen lehetőség otthonuk elhagyása.
A világ különböző országaiban különböző szempontok alapján regisztrálják, hogy hány gyerek tűnik el. A becsült szám több millió, de pontos, összehasonlítható statisztikák nincsenek arról, hogy hány gyerek tűnik el és milyen módon évente a világon.
Az eltűnt gyermekek világnapja Ronald Reagan amerikai elnök által 1983-ban kezdeményezett nemzetközi emléknap, melyet az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt 6 éves kisfiúra, Etan Patzra és sorstársaira emlékezve tartanak ezen a napon.
Az elszökés, csellengés okai között számos olyan tényező szerepel, amivel a gyermek nehezen küzd meg. Ilyen a kortárs bántalmazás, iskolai eredmények miatti szorongás, családi konfliktusok, intézeti körülmények, szabályok elleni lázadás, életkori szorongások és félelmek, de az eltűnést kiválthatja a kalandvágy, a túlzott kontroll alóli menekülés, a tiltott dolgok kipróbálásának vágya, vagy éppen segélykiáltás a figyelemért, szeretetért. Akármi is legyen a kiváltó tényező, az elszökő gyermekek fokozott veszélynek vannak kitéve, amit ők sokszor fel sem tudnak mérni. Kíváncsiságuk, vagy éppen érzékeny, instabil lelkiállapotuk olyan helyzetekbe sodorhatja őket, melyekben könnyen áldozattá válhatnak.
Míg a családból eltűnt gyermekkorúak 80-90 százaléka egy-két napon belül hazatalál, addig a gyermekvédelmi gondozási helyükről, intézetekből, családotthonokból, gyermekfaluból eltűnt gyermekek esetében már leginkább a rendszeresen ismétlődő szökés fordul elő. Főként ezekkel a sorozatos intézeti szökésekkel magyarázható, hogy a kiskorúakra kiadott eltűnés miatti körözések száma évente átlagosan 5-6-szorosa a felnőttkorúakénak.
A rendőrség minden gyermek- és fiatalkorú eltűnését kiemelt fontosságú feladatként kezeli, azonban a jelenség kezeléséhez elengedhetetlen a problémakörben érintett gyermekvédelmi szervezetek, a civil kezdeményezések és családok együttműködése.
A gyermekeltűnések megelőzése közös társadalmi feladat. A felnövekvő generáció fokozott odafigyelést érdemel, különösen olyan időszakokban, amelyek az átlagosnál jelentősebb stresszterheléssel járhatnak, mint a bizonyítványosztás, a világjárvány miatti korlátozások és a digitális oktatás következtében átszerveződött kortárs kapcsolati rendszerek, napi rutinok, vagy a nyári iskolai szünet szabadsága, lazább kontrollja.
Ne feledjük, hogy a felnőttek adhatják a legnagyobb biztonságot a gyermekek számára!
Vigyázzunk egymásra, hogy ebben az évben is együtt ünnepelhessük május utolsó vasárnapján a gyermeknapot!
